Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Iron Maiden

2013.07.28

 Az Iron Maiden egy angol heavy metal együttes, a világszerte több mint 100 millió eladott lemezével a műfaj egyik legsikeresebb képviselője. Az együttest Steve Harrisbasszusgitáros alapította 1975-ben, aki korábban a Gypsy's Kiss és a Smiler együttesek tagja volt. Az 1970-es évek végén kibontakozó New Wave of British Heavy Metal hullámmal kerültek be a köztudatba, debütáló lemezük pedig Iron Maiden címmel 1980-ban jelent meg.

im.jpeg

Több tagcserét követően arany- és platinalemezek sorát adták ki, a The Number of the Beast (1982), a Piece of Mind (1983), a Powerslave (1984), a Somewhere in Time (1986), és a Seventh Son of a Seventh Son (1988) albumokkal a heavy metal megkerülhetetlen klasszikusaivá váltak, a zenekar pedig kereskedelmi sikereinek csúcsára ért. Az 1990-es években tagcserék és a zenei klíma változása nehezítették az együttes munkáját, de a 2000-es évektől kezdve ismét egyre sikeresebbek.

Az együttes eddig 15 stúdióalbumot, 4 válogatásalbumot, 9 koncertalbumot és 4 korlátozott példányszámú lemezt készített. 2002-ben Ivor Novello-díjat kaptak, pályafutásuk elismeréseképpen pedig a Hollywood's RockWalk őrzi az együttes tagjainak kézlenyomatát. Eddig háromszor jelölték őket Grammy-díjra. 2010-ben megjelent 15. stúdióalbumukról az "El Dorado" című dalért a Best Metal Performance kategóriában kapták meg végül a Grammy-díjat 2011-ben.

Az Iron Maiden zenéje nyomán a heavy metal több altípusa jött létre, többek között a power metal és a speed metal, valamint nagy hatással volt a két gitárt együtt megszólaltató heavy metal hangzásra is. Karrierjük során több mint 2000 koncertet adtak, és gyakran említik őket úgy, mint az egyik legnagyobb hatású metalzenekart a rocktörténelemben.

Az Iron Maiden a New Wave of British Heavy Metal mozgalommal bukkant fel a '70-es évek végén, melynek debütáló albumuk révén hamar a legsikeresebb zenekarává nőtték ki magukat. Az együttes jelentős mértékben sosem távolodott el a brit heavy metal-tól, de zenéjükbe számos egyéb hatást is beépítenek. Az első két albumra még jellemző volt a punk lendülete, mely vonalat tovább erősítette Paul Di'Anno nyers énekstílusa. Bruce Dickinson csatlakozásával véglegesen kialakult az együttes stílusa, melynek legfőbb ismérve Dickinson "szirénázó", széles hangterjedelmet igénylő éneklése mellett a Murray–Smith duó gitárjátéka, váltott szólói és harmóniái. Dickinson hangjával és energikus színpadi megjelenésével a "heavy metal frontember" prototípusává vált, míg a Murray–Smith duó a heavy metal történelem legnépszerűbb gitárpárosa a Glenn TiptonK. K. Downing páros mellett. Játékukra nagy befolyással voltak az olyan két gitárossal dolgozó együttesek, mint a Wishbone Ash, a Thin Lizzy vagy a Judas Priest. Smith gitárja "karcosabban" szól, míg Murray melegebb tónusú hangszínen játszik. Smith saját játékát "spórolós"nak nevezi, ezért jobbára Murray játssza a gyorsabb szólókat. Az együttes további jellegzetessége Steve Harris dalszerzői stílusa és védjegyszerű, "galoppozó" basszusozása. Harris kizárólag ujjal pengeti hangszerét, a gyorsabb játék érdekében gyakran három ujjal pengetve. Nicko McBrain dobjainak hangzása szintén felismerhető, de játékstílusa is tartalmaz egy egyéni szemléletmódot. Az együttes harmadik gitárosa Janick Gers, akinek stílusa nem különbözik számottevően a Murray–Smith párosétól, ezért gyakran kritizálják is az együttest, hogy feleslegesen használnak három gitárt.

Zenei stílusukban újdonságot jelentett a '80-as évek közepén a gitárszintetizátorok használata, majd a billentyűs hangszerek alkalmazása is. Emellett az együttes gyakran ír hosszabb lélegzetvételű, epikus szerzeményeket, melyekben Harris progresszívrock-hatásai mutatkoznak meg. Ez a tendencia főleg Dickinson és Smith 1999-ben bekövetkező visszatérése óta erősödött meg. A dalok témái legfőképp a háború, a történelem, a vallás, az irodalom, a mitológia, fantasy, valamint a közelmúlt eseményei. Az együttes már a korai időkben is nagy hangsúlyt fektetett a látványra, Eddie már a korai koncerteken is rendre megjelent, igaz, ekkoriban még kevésbé profi módon (például egy korai, 1980-as koncerten Eddie vérző feje véletlenül berepült a közönség közé). Ahogyan az együttes egyre népszerűbb lett, úgy a színpadkép is egyre látványosabbá, profibbá változott. A látványt legfőképpen Eddie és a színpadkép szolgáltatta, de Dickinson energikus előadása a mai napig a koncertprogram része. A '80-as évekbeli koncerteken az énekes a Revelations című dal alatt gyakran gitárral a kezében jelent meg, de az a jelenet is a koncertek állandó részét képezte, mikor a Heaven Can Wait alatt seregnyi technikus illetve háttérember lepte el a színpadot, hogy együtt énekeljék el a dalt az együttessel.

Más előadókra gyakorolt hatásuk

Az Iron Maiden felbecsülhetetlen hatást gyakorolt a rock-, hard rock és heavy metal előadók többségére. Lars Ulrich, a Metallica dobosa kijelentette, hogy az Iron Maiden nagymértékben inspirálta a zenészi karrierjét, valamint kifejtette, hogy mindig is tisztelettel és csodálattal tekintett rájuk. Kerry King elárulta, hogy az Iron Maiden nélkül a Slayer sem lett volna sikeres, ugyanis a korai idők klubkoncertjein gyakran játszották a "Phantom Of The Opera" című dalt, mely alapján felfigyelt rájuk a Metal Blade Records. Corey Taylor, a Slipknot tagja elárulta, hogy számára Bruce Dickinson testesíti meg a "régisulis" heavy metal énekest, de Steve Harris játékáról is elismerően nyilatkozott. Chris Jerichonak, a világhírű pankrátornak az Iron Maiden a kedvenc együttese, míg az Avenged Sevenfold énekes, M. Shadows számára az Iron Maiden minden idők legjobb koncertzenekara. Matt Heafy azt nyilatkozta, hogy a Maiden nélkül a Trivium sem létezne, míg az In Flames-gitáros, Jesper Strömblad elárulta, hogy az In Flames által lefektetett göteborgi deathmetal-hangzás egyik legfőbb jellegzetességét, a dallamos gitárharmóniákat, a Murray–Smith duó témái alapján írták meg. A Nofx együttes 2009-es Coaster című albumán szerepelt egy Eddie, Bruce and Paul című dal, utalva a zenekar tagjaira. A világhírű popénekesnő, Lady Gaga is megemlítette, hogy az Iron Maiden a kedvenc zenekara.

Az együttes a legtöbb hard rock/heavy metal előadóra hatással volt, néhány név a felsorolhatatlanul hosszú listából: Cradle of Filth, Savatage, Iced Earth, Metallica, Slayer, Annihilator, Opeth, Anthrax, Katatonia, Gamma Ray, Angra, Running Wild, Arch Enemy, Dismember, Fates Warning, Trivium, Mercyful Fate, Quiet Riot, Sentenced, Angel Dust, stb. A Dream Theater pedig élőben adta elő a teljes The Number of the Beast albumot.

 

Jelenlegi tagok

Korábbi tagok

Ének
Gitár
Dob
Billentyűs hangszerek
Stúdióalbumok

index.jpeg

  • Iron Maiden (1980)
  • youtu.be/kBf4EEzagOA
  • Az Iron Maiden az Iron Maiden brit heavy metal együttes bemutatkozó nagylemeze, amelyet 1980. április 14-én adott ki az EMI az Egyesült Királyságban. Az USA-ban néhány hónappal később került kiadásra a Capitol Records alá tartozó Harvest Records gondozásában. Az amerikai változaton szerepelt a Sanctuary című dal is, ami Angliában csak kislemezen jelent meg. Az album a 4. helyen nyitott, és 17 hétig maradt a brit lemezeladási listán.
  • index1.jpeg

  • Killers (1981)
  • youtu.be/DX0_YL7phao
  • A Killers az Iron Maiden brit heavy metal együttes második albuma. A lemez az Egyesült Királyságban1981. február 2-án, míg az USA-ban 1981. júniusában jelent meg. Ezen az albumon szerepelt először a gitáros Adrian Smith, az énekes Paul Di’Anno pedig utoljára, akit a lemezbemutató turné közben rúgtak ki alkohol- és drogproblémái miatt. Szintén ez volt az első nagylemez az együttes történetében, amelynek Martin Birch volt a producere, aki aztán további nyolc Iron Maiden-lemezen dolgozott még együtt a zenekarral. Az album a 12. helyen nyitott, és nyolc hétig maradt a brit lemezeladási listán.
  • images.jpeg

  • The Number of the Beast (1982)
  • youtu.be/1YjOQy0LydY
  •  A The Number of the Beast volt az első albuma az Iron Maidennek, amelyre csupa friss dal került fel. A korai időszakból minden témát felhasználtak, kiadtak az előző két nagylemezen és a kislemezeken, így tehát tiszta lappal álltak neki a dalszerzésnek. A zenekar választása az észak-londoni Willesden nyugis részén megbúvó Battery stúdióra esett, a producer pedig az a Martin Birch volt akivel már a Killers lemez is készült, és aki egészen az 1992-es Fear of the Darkig a zenekar mellett dolgozott. A nyolc dalból álló lemezanyag felvétele és keverése öt hétig tartott. A dalok felét egyedül írta meg Steve Harris, de bizonyos infók szerint Bruce Dickinson is belefolyt a dalszerzésbe. A szerzők közt azonban korábbi szerződései miatt nem jelenhetett meg a neve. A lemez érdekessége, hogy Clive Burr is kivette a részét a dalszerzésből, de Dave Murray is részt vett a kreatív folyamatban. Az ő keze abban a Total Eclipse dalban volt benne, ami a Run to the Hills maxi B oldalán jelent meg. Martin Birch mindent elkövetett annak érdekében, hogy a maximumot hozza ki a zenekarból. Barátságos volt a hangulat a stúdió falai között, de Martin Birch sokat követelt. Dickinsonnak négy órán át kellett énekelnie a címadó dalt, mire Birch elfogadta a végeredményt.
  • A lemeznek már a borítója óriási feltűnést keltett. Az ördögöt bábosként mozgató borítógrafika és a lemez címének hallatán Amerikában sátánizmussal vádolták a zenekart. A legendás borítóképen, melyet Derek Riggs festett, egy bábfiguraként táncoltatott ördög látható, aki maga is táncoltat egy kisméretű Eddie-t. Bigott vallási fanatikusok egy csoportja tüntetésképpen elégette az album nagy halom példányát. A lemez turnéján a bulik előtt rendre megjelentek a keresztekkel felvértezett tiltakozók, akik bőszen osztogatták szórólapjaikat a "fiatalokat megrontó brit sátánisták" ellen. Amikor kijött az album nagy meglepetésre nemcsak a megjelenés hetében, de a rá következő héten is vezette a brit eladási listát.

    • A Metal-Rules.com minden idők második legjobb heavy metal albumának kiáltotta ki a lemezt.
    • Az IGN minden idők 3. legnagyobb heavy metal albumának nevezte a korongot.
    • A BBC dokumentumfilmet készített a lemezről Classic Albums sorozatában.
    • 2002-ben a progresszív metal vezető zenekara a Dream Theater a teljes albumot előadta egy franciaországi koncertjén.
    • Numbers from the Beast címmel neves zenészek tisztelegtek a lemez előtt egy 2005-ös tribute albumon.
    • Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

    Érdekességek

    • A Total Eclipse c. dal azért nem került fel a lemezre, mert Adrian Smith elmondása szerint egyes tagok túl lassúnak találták a tempóját.
    • Steve Harris többször is kifejtette, hogy ha csakis rajta múlt volna, akkor a Gangland ment volna a maxi B oldalára a Total Eclipse helyett.
    • A legendás borítóképet eredetileg a Purgatory maxihoz festette Derek Riggs, de a zenekarnak annyira megtetszett a csavaros humorral megspékelt grafika, hogy túl jónak tartották ahhoz, hogy egy maxira pazarolják.
    • Miután rögzítették a The Number Of The Beast c. dalt, több furcsaság is történt a zenekarral. A lemez producere, Martin Birch autóbalesetet szenvedett, de karcolás nélkül megúszta. Miután kihozta az autóját a szervizből, döbbenten látta, hogy pontosan 666.66£-ot kell fizetnie. Az eset láttán 667£-ra kerekítette az összeget.
    • A The Number Of The Beast dal a 18. helyen végzett a brit toplistán (6+6+6=18).
    • A felvételek során az áram több alkalommal is magától kapcsolódott fel-le.
    • index2.jpeg

  • Piece of Mind (1983)
  • youtu.be/kmK4LLsgsfI
  • A lemez a UK Albums Chart listáján a 3. míg a Billboard 200-on a 70. helyen nyitott. A Piece of Mind az ezt követő Powerslave albummal egyetemben, a zenekar második legkelendőbb lemeze, világszerte több millió eladott példánnyal.

    A dalok nagy része a zenekar érdeklődését tükrözi a könyvek és filmek iránt. A To Tame a Land alapjául Frank Herbertsci-fi regénye A Dűne szolgált. A The Trooper című dalt Alfred Tennyson A könnyű lovasbrigád rohama című műve ihlette.

    A Still Life dalt Clark Ashton Smith fantasy/horror író második világháborús novellája a Genius Loci and Other Tales inspirálta. A Where Eagles Dare-t Brian G. Hutton azonos című filmje (Kémek a Sasfészekben) ihlette. A Quest for Fire Jean-Jacques Annaud azonos című filmjének a hatására született.

    A Revelations és a Sun and Steel dalokat Misima Jukio Sun and Steel és Mijamoto Muszasi-ról szóló művei inspirálták. A Flight of Icarust a görög mitológiából ismert történet alapja szolgáltatta. A többi dalszöveget Dickinson elmondása szerint nagyban befolyásolta Aleister Crowley.

    Ez az első Maiden album melynek címét nem egy szám után nevezték el. Az albumot a legkorábbi szakaszában Food for Thought-nak nevezték, ez az elképzelés azonban megváltozott. Az utolsó To Tame a Land dalnak eredetileg Dűne volt a címe, de mivel a dal alapjául szolgáló, azonos című regény írója Frank Herbert nem szerette a zenekart és a hard rock/heavy metalt, nem engedélyezte a cím felhasználását.

    Csakúgy mint elődjén, itt is találhatók bibliai utalások, idézetek. A lemez hatodik dalának a Still Life-nak az elején egy rejtett üzenet hallható, melyet csak akkor lehet hallani, ha az albumot visszafelé játsszuk le. Itt Nicko McBrain Idi Amin Dadat utánozza. E vicc miatt a kritikusok sátánizmussal vádolták a zenekart.

  • cover_84271342009.jpg

     

  • Powerslave (1984)
  •  youtu.be/rReutYNw7Z4
  • Az album felvételeire, ugyanúgy mint a Piece of Mind esetében a Nassau (Bahama-szigetek)-en került sor. Steve Harris véleméye szerint, a "Rime of the Ancient Mariner"-t rövid időn belül kellett befejezniük, mert "kicsúsztak" az időből. Videoklipet a 2 Minutes to Midnight és az Aces High dalokra forgattak. Utóbbi klipjében filmkockák láthatók a második világháború idejéből, introként pedig Churchill egyik beszéde szolgál, a háttérben vadászgépek zajával. Ezt követően elkezdték hírhedt "World Slavery Tour" turnéjukat, melyet Európában kezdtek, és Kaliforniában ért véget 1985 végén. Ez volt az első alkalom hogy egy nyugati heavy metal zenekar a vasfüggöny mögött is fellépett (Lengyelország, Magyarország, Jugoszlávia). Ezt követően a lemez turnéja Dél-Amerikában folytatódott, ahol felléptek a Rock In Rio fesztiválon is a Queen különleges vendégeként. Az előadáson 300 000-en látták a zenekart. A turné csúcspontjaként négy egymást követő napon léptek fel a Los Angeles-i Long Beach Arénában, melynek hanganyaga Live After Death címmel jelent meg. A turné összeségében 13 hónapon át tartott, 220 fellépéssel.
  • images1.jpeg

  • Somewhere in Time (1986)
  • youtu.be/Ixl8e4OYGGI
  • A Somewhere in Time a brit Iron Maiden hatodik nagylemeze, mely 1986. szeptember 29-én jelent meg. Európában az EMI, az Egyesült Államokban pedig a Capitol jelentette meg (Itt 2002-ben újra megjelent a Sanctuary/Columbia Records gondozásában). Az albumon újításként a kornak megfelelő gitárszintetizátorokat is használtak, ennek ellenére ez lett az addigi legkeményebb és leggyorsabb albumuk. Bruce Dickinsonénekes ekkoriban alkotói válságban volt, így a felbukkant ötleteit, nem használták fel, mondván nem hozták az elvárható szintet. Így a dalok nagy részét Steve Harris mellett főként Adrian Smith szerezte. A kislemezként is kiadott dalokat - Stranger in a Strange Land és Wasted Years - egymaga írta.

    A koncertek alkalmával a Wasted Years és a Heaven Can Wait dalokat szokták a legtöbbször előadni. Ez utóbbi előadásánál a rajongókat is fel szokták hívni a színpadra, hogy velük adják elő a dal középső részét.

    A gitárszintetizátorok használata kikövezte az utat a következő Seventh Son of a Seventh Son című albumhoz, melyen szintén előbukkan pár helyen a hangszer. Ez volt az első olyan stúdióalbumuk, melyre egynél több évet kellett várni a megelező album óta. Ennek az oka a minden korábbinál hosszabb stúdiózás volt, valamint a Powerslave lemez hosszó, monumentális turnéja. Ezt az albumot is nagyban megihlették a filmek, könyvek valamint a történelmi eseméyek. Az Alexander the Great dal Nagy Sándorról szól.

    A lemez a UK Albums Chart listáján a 3. míg a Billboard 200-on a 11. helyen nyitott.

    ironmaiden-seventhsonlp.jpg

  • Seventh Son of a Seventh Son ˙(1988)
  • youtu.be/4UiuN6Xk06Q
  • Sok rajongó szerint ez a (egyik) legjobb albumuk, de egy interjúban Steve Harris is úgy fogalmazott, hogy a The Number of the Beast mellett ez a legjobban sikerült alkotásuk.

    Zeneileg az előző Somewhere in Time albumon megkezdett slágeresebb, kísérletezősebb és egyben progresszívabb irányvonal teljesedik ki. Ezen a korongon is helyet kaptak a gitárszintetizátorok, a védjegyüknek számító galoppozós témák, vagy a hosszabb epikus dalok.

    A lemezhez elkészült első dal a The Clairvoyant volt, melynek szövegét Steve Harris elmondása szerint Doris Stokes brit spiritualista inspirálta, aki állítólag a jövőbe látó látnok volt. Emellett a lemez fő témáját a jó és a gonosz harca, misztikus, profetikus látomások, reinkarnáció és a halál utáni élet adja.

    Az album egy konceptlemez, vagyis a dalok egy összefüggő történetet mesélnek el. A sztori szerint ha egy hetedik gyereknek hetedik fia születik, akkor az különleges képességekkel lesz megáldva. A szereplő lelkében a gonosz és a jó küzd meg egymással, ahol a Maiden meséjében természetesen a gonosz győz.

    A lemezt bemutató turnén a háttérvászon is a lemez történetének és a borítónak megfelelő látványképpel párosult. Gleccserek, havas hegyek, jetik borították el a nagy sikerű turné színpadait.

    images3.jpeg

  • No Prayer for the Dying (1990)
  • youtu.be/oD3q6piqL-g
  • A No Prayer for the Dying a britIron Maiden nyolcadik nagylemeze, mely 1990október-ében jelent meg. Ezen az albumon már nem szerepelt Adrian Smith gitáros, helyette Janick Gers hallható. Ő korábban szerepelt Bruce DickinsonTattooed Millionaire című szólóalbumán, valamint a MarillionénekesFish és Ian Gillan oldalán is felbukkant. A lemezen nyolcadik számként szereplő Hooks in Youban azonban még szerepel Adrian dalszerzőként Bruce Dickinson mellett, mely szám a Charlotte the Harlot dal által elkezdett történet harmadik része. A sztori a Charlotte nevezetű szajha életét dolgozza fel. Ennél az albumnál Bruce Dickinson énekstílusában változások következtek be, ugyanis nagyrészt elhagyta a korábban jellemző teátrális, heroikus stílust. Ehelyett egy nyersebb megközelítést használ.

    A lemezről kislemezként a Holy Smoke és a Bring Your Daughter... to the Slaughter dalokat jelentették meg. Ez utóbbi lett a zenekar első olyan kislemeze, mely első lett az angol slágerlistán. A Dickinson által szerzett szám szerepelt a Rémálom az Elm utcában 5 című horrorfilm betétdalaként is. A mai napig ez az egyetlen olyan Iron Maiden album melyen egy dal sem éri el a 6 perces hosszat. Míg az albumot Európában továbbra is az EMI adta ki, addig az Egyesült Államokban már az Epic Records, miután a zenekar elhagyta korábbi kiadóját a Capitolt.

    iron-maiden-fear-of-the-dark.jpg

  • Fear of the Dark (1992)
  •  youtu.be/m9sPJqmkdQI
  • Mind a kritikusok, és mind a rajongók nagy része negatívan fogadta a lemezt, mely véleméyük szerint egy egyre fáradtabb és középszerű dalokkal teli zenekart tükrözött. Sok kritika érte a "Wasting Love" balladát, valamint a Weekend Warrior dalt, mely a 80-as évekbeli futball-huliganizmusra utalt. Továbbá az angolMetal Hammer hevesen bírálta a The Fugitive és a The Apparition dalszövegeit is. Az idők múlásával azonban az album a fanatikus rajongók körében egyre nagyobb megbecsülésnek örvendett.

    A lemez a UK Albums Chart listáján az első, míg a Billboard 200-on a 12. helyen nyitott. Ez volt a harmadik albumuk mely hazájában vezette a listát.

    Az album legnagyobb slágere a címadó Fear of the Dark lett, mely a későbbiekben az együttes egyik legismertebb száma lett. A 2008-as "Somewhere Back in Time World Tour" elnevezésű világturnén ez volt az egyetlen dal, mely képviseltette magát a 90-es évek repertoárjából. Az 1993-as turné alkalmával a címadó mellett csak a Afraid to Shoot Strangers szerepelt rendszerességgel. Miután Blaze Bayley lett a zenekar énekese, ez a dal még nagyobb hangsúlyt kapott a koncerteken.

    Ez volt az első olyan Iron Maiden album melynek a borítóját nem Derek Riggs készítette. Bruce Dickinson egy MTVnek adott interjújában elmagyarázta, hogy három lehetséges festmény közül választotta ki a legjobbat. Az albumon látható kép Melvyn Grant munkáját dicséri.

    iron-maiden-the-x-factor_alt.jpg

  • The X Factor (1995)
  •  youtu.be/ZOciFSqk1qQ
  • Zeneileg az előző lemezzel ellentétben itt inkább a hosszabb, epikusabb hangvételű dalokon volt a hangsúly, melyre jó példa a lemeznyitó 11 perces Sign of the Cross. A lemezről két dalt adtak ki kislemezként, mégpedig a Man on the Edge és a Lord of the Flies címűeket. Ez a két dal és az előbb említett Sign of the Cross a későbbi koncertprogramnak is a szerves részét képezték. Ezt bizonyítja a "Man on the Edge" koncertváltozatának felbukkanása a The Wicker Man kislemezen, vagy a "Lord of the Flies" szereplése a Death on The Road koncertlemezen, továbbá a "Sign of the Cross" élő változata a Rock in Rio koncertlemezen.

    A The Edge of Darkness dal alapjául az Apokalipszis most című film szolgált, melynek alapja viszont Joseph ConradA sötétség mélyén című kisregénye. A Man on the Edge című számot az 1993-ban bemutatott Összeomlás című film inspirálta. Zeneileg egy a korábbiaknál komorabb, sötét hangulatú, nyomasztó album született, melyben közrejátszottak a Steve Harris magánéletében bekövetkező problémák is. A basszusgitárosnak ugyanis ekkoriban tönkre ment a házassága, valamint az édesapját is elveszítette, így fájdalma több dalban is érezhető. Sokan vélték úgy, hogy a lemezt átszővi egy laza koncepció egy katona tönkrement életéről, melyet minden bizonnyal Steve magánéleti problémáiból következtettek.

    Az album kiadását az énekescsere miatt nagy érdeklődés előzte meg. Több pletyka is felröppent arról, hogy az albumot az egykori Helloween frontember Michael Kiske fogja felénekelni. Végül a lemez minden korábbinál negatívabb kritikákban részesült, sokan ezt a lemezt tartották addigi leggyengébb alkotásuknak. A legtöbben az új énekes Blaze Bayley teljesítményét kifogásolták, akinek hangja nélkülözte Bruce Dickinson heroikus megközelítését. Az ő hangja egy komorabb tónust adott a korábbiakhoz képest kevésbé "galoppozós" daloknak. Az album kereskedelmileg is az addigi leggyengébb eladásokat produkálta, melyben minden bizonnyal közrejátszott a heavy metal stílus visszaszorulása is.

    xi.jpeg

  • Virtual XI (1998)
  •  
  • Ezen a lemezen a korábbiakhoz képest szokatlanul sok billentyűs hangszereket használtak, melyeket immár teljes egészében a basszusgitárosSteve Harris játszott fel. A korábbi albumokon ugyanis egy kisegítő zenész, Michael Kenney használta a hangszert. Janick Gers az előző albummal ellentétben itt nem vette ki a részét a dalszerzésből, csupán a záró Como Estais Amigos-ban van feltüntetve szerzőként. Az album címében szereplő XI kifejezés részben arra utal, hogy ez volt a tizenegyedik nagylemezük, részben pedig egy labdarúgó-válogatottatra, melyben tizenegy játékos szerepelt.

    Az album borítóját ismét Derek Riggs tervezte, akinek a nevéhez a legtöbb és leghíresebb Iron Maiden grafikák fűződnek. Ez a harmadik olyan albumuk, melynek a címét nem egy, a lemezen is szereplő dalról nevezték el. Az előző két ilyen album a Piece of Mind és a The X Factor voltak.

    A Futureal és a When Two Worlds Collide dalok futurisztikus témákkal foglalkoznak. A Lightning Strikes Twice című szám azt hirdeti, hogy nem kell elutasítani valamit csak azért, mert valószínűtlen. A The Clansman a középkoriskót és Anglia közötti harcokról szól. A Don't Look to the Eyes of a Stranger-t a világ veszélyei ihlették, míg a Como Estais Amigos pedig tisztelgés a Falkland-szigeteki háborúban elesett katonák emlékére. Ez az egyetlen olyan lemezük, ahol az utolsó számban nem szerepel Steve Harris dalszerzőként.

    A lemezről a The Angel and the Gambler és a Futureal dalokat adták ki kislemezen. Az albumról Bruce Dickinson visszatérését követően a "Futureal" és a "The Clansman" dalok maradt a koncertek állandó vendégei, de míg a "Futureal" csak az 1999-es turnén, addig a "The Clansman" egészen a 2003-as turnékig szerepelt a programban.

    Az album fogadtatása még az előző The X Factor albumánál is negatívabb volt. Sok rajongó úgy érezte, hogy az olyan dalok, mint a "The Angel and the Gambler" és a "Don't Look to the Eyes of a Stranger" túlzásnak hatnak, melyek hosszúságuk ellenére nem bővelkednek az ötletekben, és a refréneket is számtalan kritika érte, miszerint túl sokszor ismétlődnek. Sokan vannak azon az állásponton, hogy az album csak a nagyon szűken vett fanatikusok által élvezhető, valamint, hogy ez minden idők leggyengébb Iron Maiden albuma. A legtöbben Blaze Bayley zenekarbeli szereplését kifogásolták. Mondván, hogy "ő húzta le az együttest".

    A lemez minden korábbinál hatalmasabb bukás volt kereskedelmi szempontból. Egy 2009. áprilisi adat szerint az Egyesült Államokban 84,987, míg világszerte 1,050,000 példányt adtak el belőle. Ezzel az eredménnyel ez a legsikertelenebb Iron Maiden album.

    bra.jpeg

  • Brave New World (2000)
  • youtu.be/LPJNKuC1ARw
  • Ezen az albumon szerepelt először visszatérése óta Bruce Dickinson énekes és Adrian Smith gitáros. Utóbbit addig Janick Gers helyettesítette. Ezenkívül ez volt az első album, amelyen az Iron Maiden három gitárossal játszik, ugyanis Smith visszatértével Janick Gers is maradt az együttesben. A lemez címét és az azonos című dalt is, Aldous HuxleySzép új világ című regénye alapján adták. A lemez borítóját Derek Riggs készítette.

    Az albumról a The Wicker Man és az Out of the Silent Planet dalokat adták ki kislemezként. Előbbit Grammy-díjra jelölték a Best Metal Performance kategóriában.

    A számok nagy részét a "The Ed Hunter Tour" elnevezésű turnén írták meg, és miután vége lett a körútnak Párizsban vették fel a dalokat. Ez volt az első alkalom, hogy a banda élőben vette fel a dalokat a stúdióban. A The Nomad, a Dream of Mirrors, és a The Mercenary dalokat eredetileg a Virtual XI albumra szánták, Adrian Smith egy interjúban elhangzott állítása szerint. Elképzelhető, hogy a Dream of Mirrorsnak Blaze Bayley is társszerzője volt, de ezt a zenekar tagok sosem hagyták teljes mértékben jóvá. A lemezbemutató turnén több dalt is előadtak róla, a 2003-as "Dance of Death Tour" turnén azonban már csak a címadó dal szerepelt a koncertprogramban. A lemezről a The Nomad és a The Thin Line Between Love and Hate dalokat soha nem adták elő élőben. Az utolsó dal végén (The Thin Line Between Love & Hate) hallhatunk egy kis stúdiós beszélgetést a zenészek közt.

    A 2008-as Maiden Heaven: A Tribute to Iron Maiden feldolgozásalbumon a Brave New World dalt feldolgozta a Ghostlines.

    A "visszatérő" lemezt óriási várakozás előzte meg. A rajongók és a kritikusok egyaránt pozitívan fogadták a lemezt, de Bruce Dickinson is kijelentette ekkortájt, hogy ez a kedvenc Maiden albuma. Zeneileg egy kevésbé riff alapú lemez született, előtérbe kerültek a progresszívebb, epikusabb megfogalmazású dalok, melyek kikövezték az utat a következő stúdióalbumokhoz.

    A lemez kereskedelmileg is sikeres lett, az UK Albums Chart listáján a 7., míg a Billboard 200on a 39. helyen nyitott. Az Egyesült Királyságban azóta aranylemez lett, míg az Amerikai Egyesült Államokban 307,000 példány kelt el belőle..

    dod.jpeg

  • Dance of Death (2003)
  • youtu.be/Dqnf_31NgNo
  • Zeneileg a Brave New World album által megkezdett progresszívebb irányvonal folytatódik, itt-ott szokatlan hangszerelési megoldásokkal. Ezt tükrözi négy olyan szám is, mely átlépi a 7 perces hosszat. A lemezt több helyen is átszövik kelta zenei hatások, mely leginkább a "No More Lies" és a "Montségur" dalokban teljesedik ki.

    A CGI (film) által létrehozott borítot heves kritikák érték, ugyanis a rajongók nagy részének nem tetszett. Az album nagyrészt pozítív kritikákban részesült, bár pár rajongó szerint a lemez túl hosszú és unalmas
  • iron-maiden---a-matter-of-life-and-death---lp-picture-disc-368626.jpg


  • A Matter of Life and Death (2006)
  •  youtu.be/MOxlC3ZlsS0
  • Zeneileg a Brave New World és a Dance of Death lemezek irányvonala teljesedik ki, még hosszabb és összetettebb dalok formájában. Így ez lett az addigi legkomplexebb, legprogresszívebb és legsötétebb hangulatú albumuk. A lemezt dinamikai és tempóváltásokban gazdag, epikus dalok teszik ki nagyrészt, de az olyan rövidebb dalokban, mint a Different World vagy a The Pilgrim is jelen van egyfajta melankolikusabb hangnem. A produceri munkálatokat ezúttal egymaga Kevin Shirley végezte el. A These Colours Don't Run című dal azoknak az embereknek a megszemélyesítése, akiknek a háború a munkájuk. A szám témája a lojalitás, az elvhűség, valamint önmagad feláldozása egy olyan ügyért, amely nem önző. A The Longest Day egy háborús nóta, mely a hidegháborúra utal. A For the Greater Good of God a vallás árnyoldalait feszegeti.

    A lemez igen pozitív kritikákban részesült. Az angolMetal Hammer 10 pontból 10-et adott rá, míg Kerrang! 5-ből 5-öt és kijelentette, hogy egy klasszikus született. De ezenkívül a Sputnik Music is maximális pontszámot adott rá. A Classic Rock olvasói év lemezének szavazták meg. Csakúgy mint az előző lemezt ezt is érték elégedetlenebb kritikák, a Rolling Stone az 5 csillagból 3-at adott, és megállapította, hogy a zenekar "elegánsan öregszik". Az album kereskedelmileg is széles sikereket ért el. A UK Albums Chart listáján a 4., míg a Billboard 200-on a 9. helyen nyitott. Ezzel ez volt az első olyan Iron Maiden album, mely az ameriaki eladási listákon bekerült a top 10-be. Ezen kívül 11 országban vezette az eladási listákat. A kiadvány Indiában is hatalmas sikereket aratott, ez volt ott az első heavy metal album mely - előkelő - 4. helyen nyitott, majd a 2. helyig kúszott fel. Továbbá azon kevés rock/metal lemezek közé tartozik, melyek platinalemez státuszt értek el az országban.

    A lemezmegjelenés napján több mint 220 000 darabot adtak el belőle, két nap múlva pedig már félmilliót. A kiadásra rá egy hétre már 1 milliónál is több példányt értékesítettek belőle. Finnországban az első héten aranylemez minősítést kapott. Összességében 34 országban került be a top 20-as listákra. Magyarországon a 2. helyen nyitott a MAHASZ eladási listáján.

    ff.jpeg

  • The Final Frontier (2010)
  •  
  • 2010. június 7-én az Iron Maiden hivatalos honlapján ingyenesen letölthetővé tették az album első kislemezét, az El Dorado című dalt. Az El Dorado 2011-ben Grammy-díjat kapott a legjobb metal teljesítmény kategóriában. Ez volt az együttes első megnyert Grammy-díja.

 

 

Magyarországi koncertek

bp.jpeg